2013. március 2., szombat

Síelés extrákkal

Másnap megérkeztem Magyarországra, anyukám már a reptéren várt. Látta rajtam,hogy szomorú vagyok ezért meg is kérdezte.
- Mi a baj,kicsim? Mi történt a lábaddal?
- Semmi,anyu. Hosszú történet. mondtam majd beültem a kocsiba.
- Meséld el kicsim. Biztosan fontos,hogyha ennyire le vagy törve. mondta anyu.
- Azt hiszem, nem akarok többet vissza menni. mondtam majd anyura néztem.
- Ugyan, miért nem? kérdezte anyu.
- Ezt most nem szeretném elmondani. mondtam majd elindultunk.
- Rendben,kicsim. Ahogy gondolod. mondta anyu. Mikor a házhoz értünk a szomszéd lányok lerohantak.
- Addig én be megyek. mondta az anyám.
- Jézusom, fantasztikus vagy. Nagy rajongóid vagyunk. Kaphatunk autogrammot? kérdezték.
- Persze. mondtam majd mindenki papírját aláírtam.
- Komolyan, együtt vagy Nateval? kérdezte az egyik lány.
- Ah, mit nem adnék,hogy együtt lehessek vele. mondta a másik lány.
- Tudjátok ez bonyolult, és azt hiszem a sorozatból is kilépek. mondtam a lányoknak.
- Miért? Jézusom,ne tedd. Fantasztikus vagy. Nem szabad ott hagynod a sorozatot. mondták a lányok.
- Tényleg, nagyon kedvesek vagytok. De nehéz ott lennem, bonyodalmak hegyén álltam. Tudjátok Clairével nem jöttem ki túl jól, és ez mind egy. mondtam majd megcsörrent a telefonom.
- Ha megbocsátotok egy pillanatra. mondtam.
- Persze,nyugodtan. mondták a lányok.
- Szia,Matt. Hogy vagy? kérdeztem.
- Földet értél? kérdezte.
- Igen, már itt vagyok a házunknál. mondtam.
- Miért nem mész be? kérdezte.
- Rajongók. mondtam majd a lányokra néztem akik vissza fojtották a sikítást.
- És nekik is elmondtad,hogy ki akarsz lépni a sorozatból? kérdezte Matt.
- Igen, el. mondtam.
- És? Mit mondtak rá? kérdezte Matt.
- Hát... kezdtem bele.
- Tudtam. Egyből tudtam. Kérdezd meg a lányokat,hogy tudnak angolul?! mondta Matt. Elvettem a fülemtől a telefont, majd megkérdeztem tőlük.
- Lányok, tudtok angolul?
- Én igen! mondta az egyik lány.
- Egy lány tud. mondtam a telefonba.
- Akkor, kérlek. Add oda neki a telefont.

* Matt szemszöge...*

- Szia, Matt Davis vagyok. mondta Matt a telefonba.
- Ó, istenem. Szia. mondta a lány.
- Szeretnélek megkérni valamire. mondta Matt.
- Persze, bármire. mondta a lány.
- Szeretném, hogyha csinálnál akármelyik közösségi oldalon egy olyan oldalt,hogy Ne lépjen ki a sorozatból, Ella Morgan. Megtudod ezt csinálni? Akkor talán Ella is meggondolja magát.
- Rendben. Persze, megcsinálom. Valahol még tudunk egyeztetni? kérdezte a lány.
- Szerintem erre a megfelelő hely a twitter. mondta Matt.
- Rendben. Akkor írni fogok! Szia,Matt. mondta a lány.

* Saját szemszög...*


- Mit művelsz,Matt? kérdeztem.
- Én...semmit. De most mennem kell. Indul a gépem. Még beszélünk. Puszillak. mondta Matt majd letette a telefont.
- Ilyen jóban vagy Mattel? kérdezte az egyik lány.
- Valójában, legjobb barátok vagyunk. mondtam mosolyogva.
- Váó, mit meg nem adnék azért,hogy a legjobb barátom legyen. mondta mosolyogva az egyik lány.
- Hogyan tört el a lábad? kérdezte a lány.
- Fú, ez egy hosszú történet. Ha nem bánjátok bemennék. Nagyon elfáradtam. mondtam mosolyogva.
- Persze. Remélem még találkozunk. Szia. mondták a lányok mosolyogva.
- Sziasztok. mondtam majd bementem. Bent megláttam egy pasit.
- Ő,szia. köszöntem.
- Szia, David vagyok. mondta.
- Anyu, ő ki? kérdeztem.
- Hát, szóval... Míg te Atlantában voltál. Találkoztam Davidel, aztán utána elkezdtünk majdnem minden nap találkozni, és hát beleszerettünk egymásba. mondta az anyám.
- Váó, szóval akkor...ti most együtt vagytok? kérdeztem.
- Igen, együtt. mondta az anyám.
- Hát akkor üdv a családban. mondtam mosolyogva majd átkaroltam.
- Váó, azt hittem le fogod üvölteni a fejem. mondta az anyám.
- Nem, tudom milyen érzés szerelmesnek lenni. Csak ne veszítsétek el egymást. mondtam mosolyogva. Anyukám oda jött majd átkarolt.
- Aranyos csajszi vagy. mondta mosolyogva David.
- Te meg jó fejnek látszol. mondtam mosolyogva.
- Mindent megteszek,hogy az is maradjak. mondta David.
- Nekem az is elég ha anyu boldog veled. mondtam mosolyogva.
- Az lesz, hidd el. És,hogy ezt bebizonyítsam holnap elviszlek titeket síelni. mondta David.
- Mi? Hova? kérdezte anya.
- Messze Magyarországtól. mondta David.
- Hiszen, most érkeztem meg. mondtam.
- Nem baj, utazunk. És jössz te is. mondta David mosolyogva.
- Igenis. mondtam nevetve. Össze pakoltam pár meleg ruhát majd levittem a bőröndöket.
- Nincs sok meleg ruhám. mondtam.
- Az nem gond, ott majd veszünk. mondta David.
- Rendben. mondtam mosolyogva.
- Úgy gondoltam,hogy anyukád síelni tanul meg. Te pedig snowboardozni. Az úgy jó lesz? kérdezte David.
- Persze. Természetesen. mondtam mosolyogva.
- Az nem lesz baj,hogy külön lakosztályban fogsz lenni? kérdezte David.
- Nem,persze. mondtam mosolyogva.
- És még valami. A snowboard pálya a sípályának a másik felén van. Szóval nem gond,hogy... mondta David.

- Nem,persze. Elleszek nyugi.De reggel még be kell mennünk a kórházba levetetni a gipszet. mondtam mosolyogva.
- Akkor ennyi lenne. És elmegyünk még akkor reggel a kórházba. mondta David mosolyogva.
- Akkor én el is megyek lefeküdni. Holnap beszélünk. mondtam majd felmentem az emeletre. Letusoltam, felvettem a pizsimet majd befeküdtem az ágyba. Valahogyan el akartam terelni a gondolataimat Nateről remélem holnaptól sikerül. Nem kellett sok megcsörrent a telefonom.
- Igen? mondtam a telefonba.
- Ó, felébresztettelek? kérdezte Matt.
- Még nem aludtam. mondtam Mattnek.
- Bocsi. Elfelejtettem az időeltolódást. mondta Matt.
- Nincs semmi gond. mondtam.
- Nézd meg a twitter oldalamat, kitettem egy oldalt nézd meg. mondta Matt.
- Nézem, csak megkeresem a laptopomat. mondtam majd lenyúltam a földre a laptopért. Megkerestem Matt twitter oldalát majd rákattintottam az oldalra, és kiadott egy oldalt rólam aminek a címe az volt,hogy: Ne lépjen ki a Vámpírnaplókból, Ella Morgan.
- Ezt te csináltad? kérdeztem a telefonba.
- Némi segítséggel. mondta Matt a telefonba.
- Istenem, Matt. Annyira jó,hogy van egy ilyen legjobb barátom. mondtam.
- Tudod,hogy mennyire szeretlek,Ella. mondta Matt.
- Én is nagyon szeretlek,Matt. mondtam a telefonba.
- Szeretném ha nem mennél el a sorozatból. Sőt szeretnénk, mert a többiek is szeretnék.És Clairéval meg ne foglalkozz. Most lett barátja szóval, nem foglalkozik veled. mondta Matt.
- Mi van? Lett barátja? kérdeztem.
- Igen. Azt hiszem,hogy Nate hozta össze őket. mondta Matt.
- Ó, értem. mondtam a telefonba.
- Nem kéne Natera haragudnod. Meg kell neki bocsájtanod. mondta Matt.
- Matt, nekem ez most nem megy. mondtam.
- Nem is most kell megbocsájtanod. mondta Matt.
- Matt, te mindig adsz nekem egy ilyen feladatot. mondtam.
- Csak szeretném,hogy boldog legyél. De most le kell tennem, Jó éjszakát. mondta Matt majd letette a telefont. Én is letettem a laptopomat a földre majd a telefonomat és nem kellett sok idő, el is aludtam. Reggel anyu keltett,hogy indulni kell. Gyorsan elmentem letusolni, felöltöztem majd lementem. Lent már vártak anyuék. Beültünk a kocsiba majd indultunk is a reptérre. Ott David elment a jegyekért, utána pedig felszálltunk a repülőre.

* Egy nappal később...*

Meg érkeztünk Ausztráliába, David egy 5 csillagos hotelben vitt minket.
- Ez gyönyörű. mondtam.
- Igen, és a te szobád a snowboard pályára néz. Szóval nem leszel messze. mondta David.
- Úgy érzem ez jó kikapcsolódás lesz. mondtam mosolyogva. A hotel sarkánál volt egy bolt, ahol snowboard ruhákat lehetett kapni. Bementem és ki is választottam egy nekem tetsző snowboard ruhát. 



Kifizettem majd felmentem a szálloda szobámba. Lepakoltam a cuccaimat majd felvettem a snowboard szerelést. Most már csak a deszka hiányzott. Mikor indulni akartam kopogtattak. Kinyitottam majd tátott szájjal álltam.
- Meglepetés! kiáltott Matt.
- Matt, te meg mit keresel itt? kérdeztem.
- Szerinted kivel akarom tölteni a karácsonyt és a szilvesztert? kérdezte Matt.
- A szüleiddel? kérdeztem.
- Igen...meg veled. mondta mosolyogva majd szorosan átkarolt.
- Nem gondoltam volna,hogy ideáig elutazol. mondtam.
- Legjobb barátom vagy. Érted bárhová elutazok. mondta Matt mosolyogva.
- Tényleg nem kívánhattam volna jobb legjobb barátot. mondtam majd szorosan átkaroltam.
- Ja, és hoztam neked ajándékot. mondta Matt majd előszedett maga mellől egy snowboard deszkát.
- Honnan tudtad,hogy pont ez hiányzik? kérdeztem.
- Baráti megérzés. mondta mosolyogva. 

Egy rózsaszín-fehér snowboard deszkát adott. Szép volt az biztos.
- Te tudsz, snowboardozni? kérdeztem Mattől.
- Nem nagyon. De most nem is tudnék elmenni mert anyukám az orromra kötötte,hogy segítsek neki süteményt sütni. Elhiheted,hogy mennyire akarom csinálni. mondta Matt.
- Segítsek? Én tudok sütni. Mondjuk. mondtam Mattnek.
- Ha ott lennél, az jó lenne. mondta Matt.
- Oké, van még legalább háromnegyed órám. Utána kezdődik a snowboard leckém. Addig segítek, rendben? kérdeztem mosolyogva.
- Tökéletesen, megfelel. mondta Matt. Elindultunk az otthonukba. Ők egy családi házban laktak a hotel mellett. Szép volt a ház nagyon.
- Anya, ő itt Ella. A "munkatársam" és egyben a legjobb barátom. mondta Matt.
- Ó, szia. Matt anyukája vagyok. Szólíts csak Dolly néninek.
- Ella Morgan vagyok. Örülök,hogy megismerhetem. mondtam mosolyogva.
- Matt, drágám. Örülök,hogy egy ilyen szép lány a barátod. mondta Dolly néni.
- Szeretek a fiával dolgozni. Kedves,aranyos, és igaz barát. mondtam mosolyogva.
- Bizonyára téged is le szokott itatni. mondta Dolly néni.
- Anya. mondta Matt.
- Látom akkor nem csak én tudok róla. mondtam nevetve.
- Nevessetek csak ki. mondta Matt majd egy kis lisztet szórt rám. Én is megfogtam egy kis lisztet majd a hajára szórtam.

- Elég fiatalok. Nem marad a süteménybe. mondta Dolly néni.
- Bocsi,anya. mondta Matt.
- Bocsánat, Dolly néni. mondtam mosolyogva.
- Ő, kicsim. Rád nem lehet haragudni. mondta nekem mosolyogva.
- Milyen sütit csinálunk? kérdezte Matt.
- Most valami egyszerűt. Aztán amilyet szeretnétek. mondta Dolly néni. Kereken háromnegyed óra múlva elköszöntem majd elmentem a snowboard leckére. Kicsit fájt még a lábam, de még a repülőgép felszállása előtt levették rólam a gipszet a kórházban. Ezért nyugodtan jöttem el ide. Mikor ki értem a pályára, egy pali köszöntött.
- Szia, te vagy Ella, igaz? kérdezte.
- Igen, én lennék. mondtam mosolyogva.
- Akkor adok egy snowboard sapit és szemüveget. Ezt nyugodtan megtarthatod. mondta mosolyogva.

- Ő, köszönöm. mondtam mosolyogva.
- Na szóval. Bevallom nem vagyok jó tanító de a fontos dolgokat tudom. Először vedd fel a szemüveget és a sapkát. Azután a lényeg annyi,hogy a snowboardal úgy kell menni mintha egy szánkón állnál és lecsúsznál a dombról. mondta a srác.
- Oké, értem. Akkor csak ugorjak a deszkával oldalra és már megy is? kérdeztem.
- Igen. Bocsi de tényleg nem vagyok jó. mondta a srác mosolyogva.
- Értem. Azt hiszem talán menni fog. mondtam.
- Mindjárt jövök, itt várj meg. mondta a srác majd elment. Én éppen le akartam hajolni,hogy megigazítsam a cipőn a csatokat de valaki véletlen belém jött én meg elkezdtem a hegyről lesiklani. Egyre gyorsabban kezdtem lefelé csúszni, de valaki megfogta a kezem, és megállított de nem tudtam megállni ezért elestem és rántottam magammal az embert is.
- Sajnálom,hogy meglöktelek. Nem akartam... csak nem láttalak. mondta a srác majd levette a szemüvegét és a sapkáját. Utána pedig nyújtotta a kezét. Oda nyújtotta nekem majd felálltam és felhúzta a kabátomat,hogy megnézze a karkötőt a kezemen.
- Honnan szerezted, ezt a karkötőt? Ezt én... mondta majd gyorsan lehúztam a kabátom ujját.
- Ezt én... mondta de nem fejezte be a mondatot hanem megfogta a szemüvegemet és a sapkát. Majd leemelte a fejemről. Utána pedig egymás szemébe néztünk. Nate megfogta az arcom majd elkezdett közeledni az ajka az én ajkam felé. Megfogtam az arcát majd eltoltam magamtól.
-Ella...mondta Nate miközben mélyen a szemembe nézett.
 De nem tudtam uralkodni magamon. Egyszerűen nem tudtam elfelejteni őt, szeretem őt, és nem tudom elveszíteni. Hosszan megcsókoltuk egymást. 


2 megjegyzés:

  1. Szia. Mikor töltöd fel az új fejezetet? Már nagyon várom és Kol&Ellát is...

    VálaszTörlés
  2. Szia! Minél előbb folytatom mint a kettőt!

    VálaszTörlés